No igen, egy picit el vagyok maradva az írással, de mivel igen sok program és tennivaló van folyamatosan, ezért eddig nem nagyon tudtam rá időt szakítani...
A múlt hétvégén ismét egy újabb Manucas hétvégén vettünk részt egy
Treto melleti hegyvidéki faluban, hivatalosan szintén építkezés bioalapanyagokból témában. A gyakorlatban viszont inkább az építkezés és területrendezés befejezését végeztük egy bioalapanyagokból épített háznál, ami azt jelentette, hogy a ház körüli a betonozás előtti alapozásnál kellett a ház körül kb. 2 m szélesen, 30 cm magasan feltölteni az leendő járdát és teraszt kaviccsal (talicskával kellett köveket hordani és elgereblyézni), továbbá a régi kisebb ház körül a virágágyásokig kellett kitisztítani az utat a gyomoktól, és talán ez egyedüli bioépítkezéssel kapcsolatos tevékenység az volt, hogy a szintén sárból-szalmából épített falat kellett még bekenni valamilyen tartósító / védőanyaggal. Az 3 típus közül az utóbbi volt a legkönnyebb, a kövek lapátolásában-hordásában és a nagyon kemény, agyagos föld kapálásában igencsak el lehetett fáradni, illetve munkaórák számát tekintve jóval többet is dolgoztunk mint a múltkor.
Ez szerintem a háztulajdonosok mentalitásának is köszönhető, amerikai férj, spanyol feleség (+2 cuki, angolul-spanyolul tökéletesen beszélő kislány), akik első, második és jelenlegi 3. házukat is önkéntesek segítségével építették meg, többször szerveztek bioconstruction workshop-okat, ahol különböző számú és nemzetiségű önkéntes számára mutatták meg az bioépítkezési technikákat, és a csoport segítségével jóval gyorsabban is haladt a sár-szalma téglákkal való építkezés. Tehát ügyes mód ingyen munkaerő ilyenformában való bevonásával építkezni, viszont tagadhatatlan, hogy a családnak így is kemény fizikai munka és még segítséggel is sokáig tart (minden egyes tégla helybeli kikeverése miatt), a mostani nagy házat 4 éve építik (óriási, kétemeletes, kb. 200-250 km2), viszont olcsó, kb. 5000-6000 eurót mondtak a ház építési költségeként.
Az első, kisebb, 1 szoba+konyha+fürdőszobás lakást 2007-ben fejezték be, és abban laktak, addig, amíg a nagy ház költözhetővé nem vált. A második kis ház, pedig a gyerekeknek egy 15 km2-es játszóház, amit teljes egészében egy hétvégi workshop alatt építettek fel.
Az első lakóház:
Játszóház a gyerekeknek:
Az első, kis ház a korábbi hétvégén megismert csavart tetős, pottyantós vécés megoldás, míg az új ház esetében, 3 belső fürdőszoba van, normál angol vécével, fürdőkáddal, viszont a szennyvízet bio-módon hasznosítják, egy gödörben gyűjtik, és trágyaként hasznosítják, ami amiatt kivitelezhető, mert csak biotisztálkodó és mosogatószert használnak (pl. mi sem fürödhettünk a bolti tusfürdőnkkel, hanem az ott kapott bioszappant kellett használni), így nem járulnak hozzá a folyók, tavak, stb. környezetszennyezéséhez. Volt néhány eszes megoldás a házon belül, a kedvencem, a falba épített hűtő volt, ami így gyakorlatilag csak 10 cm vett el a konyha teréből (a hűtő mögött, szellős rácsozású tégla volt, tehát tudott szellőzni).
A családnak, illetve
a náluk folyó építkezésnek honlapja is van: http://www.abrazohouse.org/ sok infóval, képpel, és hasznossággal mindazok számára, akiket érdekel a dolog és belevágnának hasonló építkezésbe.
További képek:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.452968374755577.114166.371591142893301&type=3
A héten a fair trade shop mellett, elkezdtem a koordináló szervezet irodájában is dolgozni, most fő projektként az
angol / német / francia nyelv gyakorlásáért szervezett,
különböző tematikájú workshop-ok előkészítésén kell majd dolgoznunk, viszont az idő elég rövid, novemberben kezdődnek majd a workshop-ok. Remélem jól sikerül majd, viszont jelen állás szerint még elég kétséges, hogy mi sül ki a dologból, lesz-e jelentkező egyáltalán. Az alap koncepció az, hogy a különböző alkalmakkor más tevékenységet végzünk közösen a részt vevőkkel (főzés, kézműves tevékenység), és a tevékenység folytatása közben folyamatosan mondani kell, hogy mit csinálunk, ismételtetni az elhangzott szavakat a résztvevőkkel. Szerintem az ötlet jó, viszont a témák amikkel sebtében meg lettek hirdetve annyira nem vagyok elájulva (1 főzés, 1 origami, 1 kézműves, 1 valami). Egyébként kb. 3 hete kértek tőlünk ötleteket, küldtünk is, nagyon lelkesek voltak a szervezők, hogy milyen jó ötletek, de végül egyet sem vettek bele a meghirdetettek közé...
További előrelépés a projektem tartalmát illetően, hogy kedden Renaud-val mi is részt vettünk a
vak emberek kísérésére kiképző tréningen, hogy a többieket tudjuk helyettesíteni, ha szükséges, illetve én mondtam, hogy heti 1-2 service-t be tudok vállalni egy héten. A tréning érdekes volt, megtanították, hogy mi a helyes technika: a vak embernek a könyökünk felett kicsivel kell a karunkat fognia, a kísérőnek pedig a karját szimplán lógatnia kell, és ilyen módon a vak ember tényleg érzi a mozgás irányát, balra, jobbra, mennyivel, emelkedőn megyünk, vagy lefelé. Gyakorlatilag nem kell mondani semmit, azontúl, hogy lépcső vagy padka, azt, hogy hányat kell lépnie érzik, itt annyi figyelni való van, hogy az első lépcső fok előtt, és az utolsó után azonnal meg kell állni, és nem a séta folyamatában azonnal fel- és továbblépni. Működik a dolog, nekünk is bekötött szemmel kellett ezt megtapasztalni, lépcsőn, utcán, utcán átkelve, stb. A héten kétszer elkísértem Larissát és Vanuhit egy-egy service-re, és én is kipróbáltam, szerintem jól ment mindkettő, viszont semmi nehezítő körülmény nem volt (eső, amikor esernyőt kell fogni + bevásárlás után 10 zacskó, és hát gondolom a kettő ugye egyszerre is elő fog fordulni néhányszor, viszont csak két kezem van..)
A vak embereket tömörítő szervezet, az ONCE komolyságán nagyon meglepődtem, többszintes, modern irodaházuk van, ahol a service-ek időbeosztását és szabadidős programok szervezését végző, többségében szintén látássérült emberek dolgoznak, illetve a workshop-ok (felolvasó, jóga, kézműves stb. workshop-ok, edzőterem, tréning szobák) helyet kapnak. (Korábban azt hittem, hogy egy lakásban berendezett irodában néhány lelkes és érintett önkéntes működteti a szervezetet, de nem, ez a spanyolországi vakok országos szervezete....).
Az első alkalommal az egyik hölgyet, Begoñát a felolvasásra kellet elkísérnem, ahol mi is ott maradtunk egy kicsit, a második alkalommal pedig MariaAngeles nevű hölgyet, kicsit sétálni és kévézni kellett elkísérni. Az első hölgy Begoña egy 50-es, fitt, sportos-elegáns nő, a szeme kivülről is láthatóan deformálódott, ezért napszemüveget visel. MariaAngeles pedig egy kb. 70 éves nagymamakinézetű hölgy, viszont neki nem látni kívülről, hogy a szemén bármi deformáció lenne, viszont úgy tudom / és úgy vettem észre, hogy semmit nem lát. (A kísérendő vakok közül 1-2 nagyon gyengén, de lát egy picit - fény-sötétség változását, vagy csak a perifériát).
Holnap / hétfő délután lesz ez első önálló service-em MariaAngeles-szel.
Ez a hét a fent leírtak miatt még amiatt volt zsúfolt, mert az EVS spanyol nyelvtanfolyam (heti 3 alkalom) mellett el kezdtünk járni a helyi önkormányzat / felnőttképzési intézmény ingyenes spanyol nyelvtanfolyamára is, itt kedden és csütörtökönként 19,10-20,50 között lesznek az órák. Annak ellenére, hogy már némileg beszédképesek vagyunk A1-es kezdő nyelvtanfolyamra osztottak be minket, és B1-es szintig lehet folytatni. A tanár itt is tapasztalt, és jól tanít, de nyilván a mostani anyag könnyű, a csoporttársaink pedig Santander-ben dolgozó 30-as, 40-es, 50-es felnőttek, egy-egy filippínó, ukrán, ír, bolgár, román, moldovai, 2 nigériai, és mi (örmény, német, magyar), tehát elég vegyes felvágott. Az országok, térképek elemzésénél meg is jegyezte (mindennemű negatív felhang nélkül) az oktató, hogy mennyi szomszédom jelen van Kelet-Európából.... szóval ismét megmutatkozott, a spanyoloknak (és egyéb nyugat-európainak Magyarország csak Kelet-Európa és nem Közép!).
Továbbá a héten voltam még a következő Manucas hétvége előkészítő találkozóján az aktuális szervezet képviselőjével, okt. 26-28-án Santoña melletti tengerpartra megyünk gyomlálni és madarakat megfigyelni:) A háttér munkálatokba és igyekeznek bevonni minket, a megbeszélésekre mindig hívnak bennünket, illetve feladatként megkaptuk az értékelő kérdőívek feldolgozását - lekódolását. Még folyamatban.
A péntek nemzeti ünnep volt Spanyolországban, hivatalosan nem dolgoztunk, a gyakorlatban viszont egész délelőtt nagytakarítást kellett tartanunk - a héten fejezték be a kisebbik fürdőszoba felújítását (teljesen újracsempézték, új zuhany, új wc, új mosdókagyló, szóval nagyon örülünk), viszont az munkálatok miatt vastagon állt a por mindenhol, még a nappaliban is. Péntek délután 4, a palencia tréningen megismert önkéntes jött a hétvégére látogatóba, Aylin (török, egy faluban önkéntes), Agnieszka (lengyel, Salamanca-ban önkéntes) és a Palencia-ban önkénteskedő Anna Lena és Helene (német, francia). Péntek délután elmentünk a La Magdalena-ra, megnéztük a fókákat, pingvineket, és a kastélyt, utána paprikás krumplit vacsoráztunk (az adag pont kijött 8 főre, tehát büszke voltam magamra), aztán elmentünk sörözni a belvárosba.
Tegnap pedig elmentem a négy látogatóval együtt Bilbao-ba.... amiről majd a köv. bejegyzésben írok majd:)
