A hét szava 6.

Titulitis

= az a most a spanyolokra jellemző jelenség ("kór"), hogy mindenki oklevelek, (nyelvvizsga)bizonyítványok, megszerzésére hajt, illetve a munkaadók nem csak a készség, hanem az azt igazoló papír meglétét is elvárják.

Ezt a véleményem szerint nagyon találó kifejezést a mentoromtól hallottam:) 3 hete ugyanis ilyenünk is van. Alapvetően minden EVS-önkéntes számára kell lennie egy mentornak és egy tutornak is, akik sem a koordináló, sem a fogadószervezet dolgozói, hanem független személyek, aki az önkéntes segítségére lehetnek. A tutor, Susana mindenki számára ugyanaz, az ő feladata inkább, hogy a lakással, mindennapi életünkkel kapcsolatos problémákat megoldásában segítsen (pl. elég sok problémánk van az elektromossággal a lakásban, múltkor, amikor lecsapta a biztosítékot az áram, végül ő jött át segíteni),   mentora pedig minden önkéntesnek sajátja van, akik informálisabb szereppel rendelkeznek, a helyi szabadidő eltöltésre adhatnak tippeket (bulizás, sportolás, közös programok).  Mi Larissával közösen osztozunk Ernesto-n, eddig nagyon segítőkész volt - pl. én kitaláltam, hogy elkezdek újra úszni, és készségesen beszerzett listát a helyi uszodák árairól.

Novemberi történések

Múlt héten volt az (idei) utolsó Manucas, ezúttal viszont nem egy hétvége, hanem 1 nap volt az önkéntességnek szentelve. A Fundación Naturaleza y Hombre révén Santandertől nem messze lévő ipari park, bevásárlóközpont és autópálya által körülölelt természetvédelmi területen voltunk (Marisma de Alday), ahol alapjáraton szintén madarakat lehet megfigyelni. Ezúttal a madarak megfigyelésére használatos madárlesházakat festettük ki, illetve a többiek egyéb megfigyelő helyeken tönkrement deszkákat cserélték ki, illetve délután növényeket  gyomláltunk.

A képet Kasia-val, a Ser Joven koordinátorával együtt hoztuk össze, ő festette a feliratot, a kéznyomok pedig az enyémek.

Feljebb azért írtam, hogy "(idei) utolsó Manucas", mert kérdéses, hogy mi lesz a projekt jövője, a Youth in Action projekt benyújtásakor a szervezők 5 hétvége megszervezésére kaptak támogatást, ez egy ráadás hétvégével és egy búcsúbulival együtt teljesítve. A YiA program új projektek kezdeti beindítására ad támogatást, és az alapötlet szerint a projekteknek a továbbiakban a folytatáshoz önálló finanszírozhatóvá kellene válniuk. A kérdőíves felmérések alapján a résztvevők egy önkéntes hétvégén való részvételért átlagosan 20 eurót fizetnének, míg a valós költség általában 50 euró / fő (szállás, étkezés, a plakátokat nyomtatását, pólókat, terepbejáráskor utazási költséget, stb. is számítva). A projekt jövője továbbá amiatt is kérdéses, mert a négy szervezőből kettő elköltözik Santander-ből (az ötledgazda Merche vissza Prágába, ahol az EVS-önkéntességét töltötte; Lucrecia pedig Barcelonába megy dolgozni), a másik két tag pedig a munkája miatt nem tudja folytatni a szervezést - ami van annyira időigényes, mint bármilyen rendezvény megszervezése... Így a Ser Joven-re maradna a továbbiakban a Manucas továbbvitele, elvileg be van tervezve, hogy valamilyen formában folytatódjon a dolog - remélem sikerülni is fog, mert így többszöri részvétel után is úgy gondolom, hogy egy szuper kis kezdeményezésről van szó, és a hétvégékről minden eddigi résztvevő pozitív élményekkel távozott. Nekem személy szerint pedig jó érzés volt a hétvégéket értelmes tevékenységgel, a szabadban tölteni - valószínűleg hiányozni is fog egy picit....

Ezen a héten keddtől-péntekig egy újabb önkéntesek számára szervezett tréningen voltunk, ezúttal Madridtól (relatíve) nem messze, a Guadalajara-hegység egy falujában, Rascafría-ban. Ez a tréning ún. Midterm Evaluation training volt, azaz önkéntes projekt felénél lévő értékelésről volt szó, nekem ez az eltelt (2,5) és még hátralevő hónapok (5,5) számát tekintve kicsit korai volt, a spanyol National Agency döntötte el, hogy mi is most menjünk, és ne januárban... de legalább ez is le van tudva. Ezen a tréningen való részvételt kevésbé élveztem, mint a palenciai-t, mert nagyon sok (60 fő) önkéntes résztvevő volt, és ilyen rövid idő alatt nem volt idő megismerni mindenkit, a résztvevők többségével nem is beszélgettem egyáltalán. Az értékelő szemináriumok alatt 3 csoportba voltunk osztva, összességében hasznosnak találtam a dolgot, és a fő célt ,,sharing experiences" sikerült teljesíteni - ismételten az a benyomásom, hogy a Santander-rel, a projektem és az ittlétem feltételeivel nagyon mázlista vagyok. A tréningen négyen voltunk magyarok, a Burgos-ban, autistákkal önkénteskedő Lili (vele Palenciában is találkoztam), Valenciában önkénteskedő Zsófi, és Granadához közel élő Bogi - ők  mindketten értelmi sérültekkel foglalkoznak.
Szabadidőnk nem nagyon volt, egyik délután elsétáltunk a faluig, meg vissza, csütörtök este pedig elmentünk bulizni, viszont kirándulásra, egyéb közös programra nem volt idő.  

Rascafría jelentése kb. csipős hideg. A helyszín egy pici falu, a Guadalajara hegységben - ránézésre lehetne Európa bármely más pontján is, Spanyolországtól amiatt is elüt egy kicsit, mert itt ősz lévén sárgulnak és lehullanak a fák levelei, Santander-ben pedig pl. a fenyőfa és pálmafa szépen zöldell egymás mellett még most is:)

Az első este a régiónkat, ahol önkénteskedünk kellett bemutatni a többi résztvevőnek, mi végül egy kissé kaotikus, ,,színdarab" formájában mutattuk be Cantabria jellegzetességeit, az 5 perces előadásról készült videó fent van FB-on a videóim között, de megpróbálom majd feltölteni ide is.

A kedd és a péntek az utazással telt, Santander-ből Madrid 4,5 óra vonattal, viszont a Rascafría csatlakozásig 4-5 órát kellett várni, így gyakorlatilag az oda és visszaúttal is eltelt fél nap. A pénteki várakozást sikerült hasznosan eltölteni, Madrid-ban találkoztam egy Erasmusos ismerősömmel, Eduardo-val.

Így hogy vége a Manucas-nak és a nyelvtanfolyamnak is, kicsit lazább az időbeosztás, a továbbiakban a vakok kísérése + fair trade shop + angol nyelvű work shop lesz a menetrend, illetve lehet, hogy én leszek kezdeményező és kitalálok még magamnak egyéb elfoglaltságot is.

A múlt hét szava (5.)

Agujetas

= izomláz

Múlt héten volt az (idei) utolsó Manucas, ezúttal viszont nem egy hétvége, hanem 1 nap volt az önkéntességnek szentelve. A Fundación Naturaleza y Hombre révén Santandertől nem messze lévő ipari park, bevásárlóközpont és autópálya által körülölelt természetvédelmi területen voltunk, ahol alapjáraton szintén madarakat lehet megfigyelni. Ezúttal a madarak megfigyelésére használatos madárlesházakat festettük ki, illetve a többiek egyéb megfigyelő helyeken tönkrement deszkákat cserélték ki, illetve délután növényeket  gyomláltunk. És bár csak 1 napot dolgoztunk, de dolgoztunk annyit, mint a többi hétvégén, ezért az izomláz a  múlt hét választott szava:)

Nov. 14.: Huelga General - Általános sztrájk Spanyolországban

Nem csak Magyarországon, hanem Spanyolországban is igencsak kemény megszorítási intézkedések vannak, a "crisis" és a "no hay dinero" a napi beszélgetések mindennapos témája idősek és fiatalok körében is... http://index.hu/kulfold/2012/11/14/a_spanyolok_meguntak_a_megszoritasokat/
A cikkben 25 százalékos munkanélküliséget említenek, viszont a fiatalok körében ez 50% fölötti, ez azt jelenti, hogy minden 2. friss diplomás nem tud elhelyezkedni, és több olyan santander-i fiatalt ismerek, aki mérnöknek tanult, Erasmus-ösztöndíjjal, szakmai gyakorlat keretében is élt külföldön, angolul is jól beszél és nem talál munkát... Elég szomorú a helyzet errefelé is, habár azt gondolom, hogy a sztrájk otthon sokkal keményebben érinti az átlag embereket. Magyarországon tényleg épphogy vagy alig lehet kijönni egy átlagfizetésből, problémás a számlák befizetése, egyszerűen a megélhetés nehéz, itt viszont a tapas-bárok, éttermek, kávézók nap mint nap tele vannak (és most alig van Santander-ben turista), elegánsan öltöznek az emberek, nem spórolnak az autóhasználattal, ingyenes kulturális programok továbbra is elérhetőek... szóval kelet-európai szemmel itt nincs akkora eget verően nagy probléma, viszont a fenti százalékok ismeretében a fiatalok jövője tényleg elég kilátástalan, hacsak nincs szerencséjük és találnak munkát Madridban vagy Barcelonában...

A mai nap a fair trade shop-ban dolgoztunk volna, viszont az üzlet ma nem nyitott ki, mert az állandó alkalmazott Ana nem tudott volna bejutni a városba (Santander agglomerációjából jár be dolgozni), tömegközlekedés mondhatni alig volt a mai nap, városi buszok hébe-hóba tűntek fel.
A mai híradóban: http://www.rtve.es/alacarta/videos/telecantabria/telecantabria-14-11-12/1579134/  láthattok részleteket a sztrájkról Santander utcáin (én nem voltam, a lakótársaim viszont bent voltak a városban, és mondták, hogy) meglepően sokan részt vettek, a fő utcák tele voltak sztrájkoló emberekkel. A boltok legtöbbje zárva volt, és a videóban említik, hogy azoknak is, akik nyitva voltak alig volt forgalmuk, illetve nagyobb sztrájkoló csoport közeledtekor bezártak fél órára, mert féltek attól, hogy a sztrájkolók beléjük kötnek, mint nem sztrájkolókba, és kárt tesznek az üzletben. Ez számomra azért is érdekes, mert itt Észak-Spanyolországban nem a tipikus spanyolokról szóló sztereotípia érvényesül, itt az emberek nem hangoskodnak, kicsit távolságtartóak, dolgoznak, nem az utcán lógnak a fiatalok, sokat panaszkodnak (mint a magyarok!), és gyönyörű lakóhelyüket és a tengerpartot szeretik, de nem értékelik igazán. És ami a még meglepőbb, ahová az emberek innen elvágynak az Németország! - ami számukra a (még krízisben is) jólét mintaképe.

A múlt hét szava (4.)

Puente

= 

1.: híd

2.: hosszú hétvége:
 amikor a hétvége előtt / után egy nappal nemzeti ünnep vagy munkaszüneti nap van, és a munkaszüneti nap és hétvége ,,hídat képez" a közbeeső munkanap fölött ...
Spanyolország lévén itt is nagy divat a hosszú hétvégéket kihasználni, pl. iskolában nincs tanítás, viszont a kieső munkaszüneti napokat az év végén, plusz napokkal pótolják - tehát Spanyolországban nem létezik az előtte vagy utána lévő szombat ledolgozása

Manucas nr.5., Oviedo & Gijón, La noche es joven

A október 26-28-i hétvégén vettem részt az 5. Manucas hétvégén (részemről a 3.), ezúttal a Santander és Bilbao között található kisvárosban, Santoña tengerpartján írtottunk egy káros növényt, illetve madármegfigyelésen vettünk részt. Ez a hétvége témája mellett annyiban különbözött a korábbiaktól, hogy polifoamszivacsos földön alvás helyett a városi albergue-ben, turistaszálláson ágyban aludtunk (így harmadjára kifejezetten örültem ennek), illetve menza kaját kaptunk, és nem a szervezők főztek. (Korábbiakban félig-meddig a szervező csapat tagjaként nekem is segíteni kellett a reggeli-ebéd-vacsora elkészítésében), szóval kényelmesebb volt, de kevésbé hangulatos, mint a korábbi hétvégék. Erre a hétvégére nagyon rossz időt jósoltak, viszont összességében szerencsénk volt, épp, amikor végeztünk a növényzet kiírtásával, leszakadt az ég, és 2 perc alatt bőrig ázott mindenki (én nem, én gyorsan futottam a kocsihoz :D), amikor madarakat mentünk megfigyelni, nem esett az eső, viszont csontig hatoló hideg szél fújt, úgyhogy annyira nem tudtam lelkesedni a sirályokért, kacsákért és egyéb madarakért. A növényírtást és madármegfigyelést a SEO nevű szervezet önkéntese vezette, ők leginkább madártani (és tengerpartvédelmi:) egyesületként írhatók le, mivel több székhelyük is van szerte Spanyolországban, ezért eléggé közismertnek számítanak az Ibérián.
Madarakat megfigyelni két helyen voltunk, egy ría-nál (ríó = folyó, ría = folyó és a tenger torkolata, ahol az édes és sós víz keveredik), egy kifejzetten medármegfigyelésre kiépített faházban, és Santoña-tól nem messze található El Dueso nevű börtön mellett (a börtön érdekessége, hogy ez az egyetlen börtön egész Spanyolországban, amely tengerparti kilátással rendelkezik, így a fegyenc körében népszerű helynek számít). Vasárnap kirándultunk a Santoña melleti erdőben, néhány helyszínről gyönyörű kilátás nyílik az öbölre, és van egy rész, ahol a hegyről 700 meredek lépcsőfokon lehet leereszkedni a tengerpartra. Utóbbit sajnos nem teljesítettem, mert a kocsi vezetőjének sietni kellett vissza, így ezt majd egy következő alkalommal pótolom:)


Ezt a növényt írtottuk:

Csoportkép:

Santoña view:

November 1. Spanyolországban is munkaszüneti nap, így itt is hosszú hétvége volt, amit arra használtam, hogy a Cantabria keleti szomszédjában, Asztúriában is szétnézzek egy kicsit. Mivel Oviedo-ban lakik az egyik kedves Erasmusos ismerősöm, ezért egyértelmű volt, hogy meglátogatom, és szerencsémre Bárbara-nál meg is tudtam szállni péntek és szombat este. Oviedo egy nagyon hangulatos, régi belvárossal rendelkező település, Asztúria közigazgatási, gazdasági és kulturális központjának számít, mindenképp megtekintésre ajánlott. Katedrálistól, hangulatos utcácskákok és tereken át, shopping street-ig van itt minden, egy nap alatt szét lehet nézni, de egy kellemes hosszú hétvégét is simán el lehet tölteni a városban. Cantabria-hoz hasonlóan - Észak-Spanyolország lévén - itt is gyakran esik az eső, szombaton, amikor Gijón-ban jártunk egész nap esett, de ez a település is tetszett. Gijón Oviedo-tól 30 km-re, a tengerparton van, amikor nyáron Oviedo kiürül mindenki Gijón-ban strandol és bulizik, mert, hogy leginkább erről, a nyári éjszakai életéről híres a város. Ez is egy félszigeten található Santander-hez hasonlóan, van egy pici óvárosi része, de leginkább ipari-kikötővárosnak számít.

No és akkor a látványosságok Oviedo-ban:

A katedrális

Ha jól emlékszem, ez a városháza

Egy Botero szobor

Lehetne, de nem Botero szobor. És igen, egy feneket ábrázol - mindkét oldalról.

Dátumozás a parkban. Minden nap gyeptéglákból és fehér kövekből kirakják az épp aktuális dátumot.

Az Oviedo melleti magaslaton található Krisztus szobor

Kilátás a városra

Néhány kép Gijón-ról (Gijón kiejtése: Hihón)

Az óvárosi rész

A félsziget csúcsán, a tengerpart szélén található park főlátványossága hivatalos nevén: ,,Elogio del horizonte". Érdekessége, hogy a szobor alatt felerősödve hallható a tenger morajlása, míg a körből kilépve teljes csönd van. Bárbarától megtudtam, hogy az alkotásnak gúnyneve is van: El water de King Kong = King Kong vécéje :D:D

Gijón by night

Bárbara anyukája az egyik este tortillát sütött (amit pont pár nappal korábban, másodjára életemben én is elkészítettem), másnap pedig három fogásos vacsora volt, Csicseriborsós leves garnélarákkal (finom!), rántott csirke, és Flan (ez. kb. tojásos puding, aminek a tetejét kicsit megégetve karamelizált íze lesz).

Flan

 Csicseriborsó garnéla rákkal (Garbanzos con langostinos)

Garnéla rák

Étteremben pedig volt szerencsém kipróbálni a tipikus asztúriai ételnek számító fabadát (kb. bableves, viszont fehér babból, kolbásszal: az egyik kolbász - véres kolbász volt, amit persze én csak utólag tudtam meg), továbbá fényképet készíteni az asztúriai (nép)szokásról, miszerint a sidra-t (cider-t / almabort) a pincér a feje felé tartott üvegből önti a kezében tartott pohárba. Ha jól értettem, akkor az a lényege, hogy a pohárig a hosszú utat megtéve sidra-ban több lesz a buborék, és így éri el a kívánt ízhatást:)

Fabada

Escanciar sidra

Ez a hétvége azon ritka hétvégék egyike volt, amit Santander-ben töltöttem, így végre nekem is lehetőségem volt részt venni a La noche es joven nevű rendezvényen. Az ősszel és tavasszal kerül megrendezésre hét hétvégét érintő rendezvénysorozat, aminek keretében este 9 óra és hajnali 1 h között több helyszínen különböző workshop-okon, foglalkozásokon vehetnek részt 15-30 év közötti fiatalok, ingyenesen. A program tényleg elég színes, péntekenként táncórák, kézműves szakkörök, sminktanfolyam, egy régióra vagy országra koncentráló főző workshop van, továbbá ki lehet próbálni különböző különlegesebbnek számító vagy modern sportokat (vívás, jugger, parkour) és személyiség fejlesztő (színpadi) szerep- és stratégiai játékokat. A szombat pedig egy nagyobb eseményre koncentrálódik, pl. koncert, planetárium látogatás vagy színpadi / humorest. A La noche es joven-t a helyi ökormányzat szervezi, immáron 27. alkalommal (1999 óta folyamatosan, hol évente, hol félévente), állami támogatást pedig a nemzeti drogprevenciós alaptól kap - ebből kitalálható, hogy a cél a megszokottaktól (bulizás, ívás, utcán tengődés, stb.) eltérő szórakozási lehetőség biztosítása. A rendezvény sikeresnek mondható, hiszen a workshop-ok mindig max. létszámmal rendelkeznek, a korosztály vegyes, tizenévestől 30 közeliig mindenki megjelent, bár ránézésre  ténylegesen 15-22 év közötti korosztály volt többségben.

Én Cocina Cántabra workshop-on vettem részt, ahol egy elég rutinosnak tűnő szakács három cantabria-i étel elkészítésébe avatott be minket: 1. párolt zöldségek marhahússal, 2. helyi túrószerű sajttal töltött csirkemell, 3. tintahal-leves. Ezúttal nagyon bátor voltam, és bár némileg tartok a tengeri herkentyűk, állatok, gyümölcsök, fura teremtmények fogyasztásától, és eddig még tintahalat nem ettem, és közelről nem láttam, végül is ennek elkészítésénél segédkeztem... érdekes, de néha kicsit undorító volt... a spanyolok nevettek is néha a fintorgó fejemen. A kevésbé lágy résznek számító részeket kellett kivagdosni, egy madártollhoz hasonlító átlátszó (kb. gerincként funkcionáló) tartóvázat kellett kihúzni, a fejet (szájfogat, stb.) és egyéb számomra nem beazonosítható részeket kioperálni, a tintát tartó zsákocskát annak megsértése nélkül körbevágni, illetve az állat testét borító vékony hártyaréteget lehámozni. Utána annyi történt a tintahallal, hogy vöröshagymával és vízzel keverve a tintahal teljesen lágy részeit kb. fél óráig főztük, majd ezt a szakács legvégül a tinta zsákocskákból nyert fekete tintával összekeverte. Nem lesz a kedvenc ételem, viszont meglepően jó íze volt, hasonlítani nem igazán tudnám semmihez:)

Calamares en su tinta