2013. február 5., kedd

Január

Nos hát akkor következzen a januári összefoglaló:)

Január 5-én, a Reyes Magos előtti nap tartják a Cabalgata nevű felvonulást szerte Spanyolországban, és abban a szerencsében volt részem, hogy ennek mindkét, kivitelezés szempontjából ellentétes formáját is láthattam. Az egyik spanyol ismerősöm mondta, hogy mindig is szerette volna megnézni a Cabalgata-t Santillana del Mar nevű cantabria-i kis faluban, és mivel az egyébként eme gyakori turista célpontot még nem látogattam meg, úgy döntöttem, hogy vele tartok. Maga a falu Cabalgata nélkül is nagyon hangulatos, középkori kőházakból épült településről van szó. Az itteni felvonulás eléggé vallásos töltetű, a karácsonyi pásztorjáték és körmenet keveréke, szép volt, de számomra különösebben nem izgalmas. Viszont a santander-i Cabalgata ezzel ellentétben afféle karnevál volt, amit mindig is szerettem volna egyszer látni Spanyolországban: teherautókon és egyéb guruló járműveken szuperlátványos óriás mesefigurák és jelmezekbe öltözött résztvevők felvonulása zajlott a város fő utcáján. Santillana del Mar-ból való visszatérésem után a santander-i Cabalgata közepébe csöppentem bele, így nem láttam és tudtam lefényképezni mindent, de a képek magukért beszélnek:







A Három Reyes Magos egyik tevéje


A Cabalgata-t követő másnapon pedig hazautaztam kis országomba, pontosabban hazaugrottam néhány napra, vasárnap mentem, szerdán jöttem, így össz-vissz két napot voltam otthon, ami arra volt elég, hogy lássam a családomat, a kutyámat, elrohanjak fogorvoshoz, a már nagyon hiányzó magyar kenyeret, lecsót és vasi pecsenyét egyek, és már jöhettem is vissza. A két nap alatt Budapestre sem mentem be, úgyhogy egyik barátommal sem találkoztam, senki ne sértődjön meg:)

Januárban két lakótársamtól is búcsút vehettünk, január 5-én, az olasz lány, Elisabetta utazott haza, 22-én pedig az örmény lány, Vanuhi. Vanuhi-val együtt még egy jó pár dolgot (újra) megnéztünk a hazamenetele előtt, pl. Museo Marítimo del Cantábrico-t, azaz a Kantábriai Tengeri Élővilág Múzeumát. Van egy óriási és több kisebb méretű akvárium, amiben a Kantábriai-tengerben honos állatfajok néhány példányát mutatják be, számomra nagyon érdekes volt, és végre megkaptam egy régi kérdésemre a választ: van cápa errefelé is! Bárcsak kisebb méretű tigriscápa. Láttam ráját, angolnát, lepényhalat, tengeri csikót, tengeri uborkát, korallt, és mindenféle egyéb halat, legtöbbjüket szerencsére élve az akváriumban, és minden fajból van egy-egy formalinos tartályban kipreparálva is. A múzeum nevezetessége egy óriási bálna csontváz, amely tulajdonosának tetemét kb. 100 ével vetették partra a hullámok a Playa del Sardinero-n. Emellett van két kisebb delfin csontváz is szintén a környékről, továbbá külön kiállítás is megtekinthető a halászatból, matrózkodásból élők mindennapjairól, van egy történelmi tárlat az itteni hajózás történetéről, a környékbeli tengeri csatákból, és felfedező expedíciókról, amiben cantabria-i vonatkozású tudósók vettek részt (José de Bustamante y Guerra, Alessandro Malaspina)








Vanuhi-nak Bilbao-ból ment a gépe hajnalban, mivel az előttevaló nap úgy is át kellett utaznia Santander-ből Bilbao-ba és ott éjszakázni, így korábbra hoztuk a dolgot, és délután vele is megnéztük a várost, meg a helyi Bellas Artes / Szépművészeti Múzeumban egy Botero festmények kiállítást. A kolumbiai művész a pl. Barcelonában található kerekded szobrairól ismeretes, a festményei is nagyon eredetiek, és az említett stílusjegy abszolút visszaköszön ezekben is. Tetszett:)




További emlékezetes kulturális élmény volt január utolsó hétvégéje, amikor is a pénteket és a szombatot a három leghíresebb madrid-i múzeum meglátogatására szántam. Prado, Reina Sofía és Thyssen-Bornemisza múzeum állandó tárlata az elejétől a végéig kipipálva:) Személy szerint nekem a Thyssen-Bornemisza gyűjteménye tetszett a legjobban a rengeteg impresszionista és egyes nagyon eredeti avantgárd képek miatt, és bár Picasso, Miró és Salvador Dalí képek nekem bejönnek, és ebből a legtöbb a Reina Sofíában van, de a teljes tárlat összességében nem annyira színvonalas, mint a másik kettőben. A Prado-t pedig látni kell, a világ leghíresebb festőitől vannak a leghíresebb festmények összegyűjtve, elképesztő és világszínvonalú gyűjtemény, aki Madrid-ban jár ne hagyja ki semmiképp. Természetesen a városban is sétáltam, meg találkoztam két spanyol ismerősömmel is, jó volt ide úgy visszatérni, hogy a várost és a nevezetességeket már ismerem (egy évvel korábban már jártam itt, csak akkor pont a múzeumok maradtak ki). És hogy az önkéntes büdzséből, hogy lehet összehozni egy laza múzeumlátogatós hétvégét?  A Ryanair repjegyért oda-vissza 16 eurót fizettem, egy santander-i ismerősömnél ingyen szálltam meg, a múzeumokba 50%-os kedvezmény van youth card-dal, és egyes időpontokban ingyenes a belépés, úgyhogy érdemes előre tájékozódni a honlapokon:) amiket idelinkelek:
http://www.museodelprado.es/en
http://www.museoreinasofia.es/index_en.html
http://www.museothyssen.org/en/thyssen/home
A rengeteg kép közül amire a legérdemesebb figyelni, mert a spanyolok mindig megkérdezik, hogy hogy tetszett az: a Prado-ban található Las Meninas (Velázquez) és Picasso Guernica-ja a Reina Sofía-ban.

A bizonyítékok
Január közepétől egy újabb önkéntes tevékenységem is van, egy szellemi fogyatékosok számára szabadidős programokat szervező egyesület az AMPROS egyik workshopján veszek részt. A szervezet az ONCE-hez hasonló ismertségnek és elismertségnek örvend Cantabria-ban, köszönhetően a profi munkájuknak. Minden hétköznap délután különböző foglalkozások vannak, pl. főzés, kosárlabda, néptánc, zumba / batuka, kézműves foglalkozás, stb. A foglalkozásvezetők mind nagyon profik, kedvesek és szimpatikus emberek, a tapasztalataim alapján itt a cél az, hogy a fogyatékkal élőket mind (a betegség milyenségétől és súlyosságától függetlenül) egyenlőként  kezeljék, és a foglalkozások során mindenkit igyekeznek a képességei szerint bevonni a feladatokba, és számomra meglepően sok mindent képesek megcsinálni a fogyatékkal élők, miközben látszik, hogy jól érzik magukat, és örülnek a társaságnak. A korábbi félelmeim ellenére abszolút pozitív tapasztalat, a fogyatékkal élők nagyon kedvesek, és lelkesen örülnek mindenkinek, és jó látni, hogy egy NGO ilyen jól működik, csak egy példa: a január 31-én esedékes karneválra Santander legmenőbb rendezvényhelyszínét, a Palacio de Festivales-t bérelték ki (az előkészületek miatt) egész napra! A karnevál pedig a fogyatékkal élők által bemutatott különböző táncok és bemutatókból állt, nézők számára ingyenes belépéssel, és telt ház volt (min. 600 fő). Természetesen jelmez is volt a kb. 80 fellépő számára, nagyon élvezték:)
Ezen alkalmi besegítés mellett heti rendszerességgel a csütörtöki zumba / batuka workshop-on fogok segíteni, mivel sok résztvevő van, azért a foglalkozásvezetővel és egy spanyol önkéntessel együtt fogjuk mutatni a koreográfiát, ami nyilván egyszerűbb, mint egy szokásos zumba órán, de pl. nem annyira könnyű, mint amennyire gondoltam, hogy lesz, tekintve, hogy fogyatékkal élők a résztvevők... Ebből is látszik, hogy itt a cél egy teljesíthető színvonalon fejlesztő foglalkozások tartása.
És hogy hogyan kerültem ide? A youthnetworks-ön láttam, hogy a Ser Joven legújabb, szeptembertől induló EVS-projektje az AMPROS-szal lesz, és gondoltam megkérdezem, hogy én nem próbálhatnám ki a dolgot, pont a korábbi fenntartásaim ellenére (azt gondoltam, ugye, hogy ez a terület abszolút nem nekem való, így disability-s projektre egyáltalán nem is jelentkezem; de a tréningeken a többi, fogyatékkal élőkkel dolgozó önkéntesek pozitívan nyilatkoztak, így felkelte az érdeklődésemet a dolog, és a hát a leírás alapján látszik, hogy nekem is pozitív tapasztalataim vannak:) Bár sajnos az, hogy a szervezet ennyire aktív lenne és tényleges foglalkozásokat tartanak (és nem csak papíron) - a többi önkéntes beszámolója alapján - nem mindenhol jellemző Spanyolországban (sem)...

Ebben a hónapban két EVS-prezentáción is részt vettem, az egyik egy santander-i idősotthonban volt, ahol Vanuhi-val és Renaud-val örmény, francia és magyar számokat mutattunk be. Elég sokat gondolkodtam, hogy mit és kit válasszak (NOX, Holdviola, Rúzsa Magdi, Omega vs. Scorpions, Oláh Ibolya, Cserháti Zsuzsa, stb.) végül a spanyol kultúrával való kapcsolat miatt az alábbi három lett:

Beszéltem a középiskola utolsó évében szokásos szalagavató ünnepségről
  • ahol gyakran a bécsi keringő alatt a Mecano - Hijo de la luna című számát játsszák:
  • a keringőt pedig egy magyar néptánc, a palotás követi
  • zárószámként a Bon-Bon Viva Espana című számát játszottam le, aminek igen nagy sikere volt, gyakorlatilag az összes néni és bácsi énekelte a refrént :):)


A másik prezentáció pedig egy a reinosa-ihoz hasonló EVS-prezentáció volt, ahol a saját projektünkről és tapasztalatainkról kellett beszélni egy az EU-s programokról szóló képzés keretében. A résztvevők ezúttal cantabria-i nonprofit szervezetek képviselői voltak, a helyi újságírók szövetségének képviselőhölgye említette, hogy az egyik ismerőse egy sok évvel ezelőtt Santander-ben rezidenskedő magyar orvoshoz ment férjhez, és azóta is itt élnek, tehát ezek szerint nem én vagyok az egyedüli magyar a városban:):) Eddig nagyon úgy tűnt!

Február 1-jén megérkeztek az új lakótársak, a szintén örmény Ani, és a török lány Seren. Mindketten 23 évesek, szimpatikusak, és bár voltak félelemeink az örmény-török szobatárssággal kapcsolatban, eddig úgy tűnik, hogy elég jól kijönnek. A hétvégén esedékes a szokásos februári karnevál, ahova együtt tervezünk menni, természetesen jelmezben;)