2013. július 21., vasárnap

Portugália májusban

Portugália már évek óta a meglátogatni kívánt országok képzeletembeli listájának elején állt, így a Spanyolországban eltöltött hónapok alatt mindenképpen elakartam ugrani a ,,szomszédba" is, januárban az Easyjet akciókat nézegetve kapva kaptam az alkalmon, hogy potom összegért repjegyet foglaljak május elejére, a projektem hivatalos befejezése utáni időszakra. Május 3-án repültem Bilbao-ból Lisszabonba, majd 13-án vissza, és a köztes 10 napon gyakorlatilag az összes nevezetesebb települést sikerült meglátogatnom, felsorolva: Lisszabon, Cascais és Estoril, Cabo de Roca, Sintra, Évora, Lagos, Coimbra, Porto.

Péntek délután érkeztem Lisszabonba, ahol először is a hostel-em környékén, a Belém kerületben néztem szét. Annak ellenére, hogy a Lisszabonnak ez a része eléggé távol esik a belvárostól (sajnos erre a hostel foglaláskor nem figyeltem, csak, hogy a város főnevezetességétől való néhány perc távolságot emlegették, csak ugye arra nem gondoltam, hogy ez nem a belvárosban lesz...), de elég sok látnivaló való van itt, úgyhogy lisszaboni városnézés esetén érdemes lehet egy laza napot, bő fél napot erre a szegletre szánni. És akkor a nevezetességek: Torre de Belém, amiről is a kerület is kapta a nevét, ez a korábban erődként szolgáló torony a Tejo-folyó melletti sétány vége felé található, naplementében van igazán varázslatos hangulata. Az említett sétány elején van egy másik látnivaló, a Padrao dos Descubrimientos, a Nagy Felfedezéseknek emléket állító magas, a felfedezők szobraival díszített épület. Ez az emlékmű szerintem kívülről igazán látványos, belül nem voltam, az ott jártamkor azt hiszem valamilyen fotókiállítást lehetett megtekinteni. Szintén még a Tejo-folyó partján maradva, a Torre de Belém-mel ellentétes irányban pedig látszik a város látképét uraló, Golden Gate-re emlékeztető híd, a Ponte 25 de Abril. Tényleg szuper látvány, a filmekben rengetegszer  látott san francisco-i híd élőben való megtekintését ki is húztam a listámról, teljes mértékben megelégszem a lisszabonival :D

Padrao dos Descubrimientos
Torre de Belém

Ponte 25 de Abril

A Belém másik nagy látványossága a Mosteiro dos Jerónimos, a Szent Jeromos-kolostor, kívülről is és belülről is látványos, megéri betérni. A kolostor környéke a korábban említett nevezetességekig teljesen újszerűen ki van építve, múzeumok, a városi kulturális központ, és egy nagy park található még a régi-modern városrészben, amiben a régiesebb stílusú épületek például a Pastel de Belém süteményt áruló, utcányi cukrászda (pastelarias) és kávézók tömkelege. A sütemény receptje titkos, állítólag a kolostorban élő apácák kezdték el készíteni évszázadokkal ezelőtt, és egy(es) cukrászdák a mai napig, az eredeti leírás alapján állítják elő az édességet. Egy nagyobb muffin nagyságú, belül tejszínes-krémes sütit kell elképzelni, ami tökéletes egy városnézős nap után egy kávéra beülős lazítás mellé.
A Belém környékén kb. ennyi a látnivaló, és bár busszal, villamossal kb. 20 perc alatt elérhető Lisszabon igazi belvárosa, és nekem hostel viszonylatban kifejezetten jó minőségű szállásom volt, viszont pont a tömegközlekedés miatt nem feltétlen ajánlanám az idevaló szállásfoglalást, hacsak nem a zajos éjszakai élettől való távolmaradás a cél.

Szent Jeromos kolostor

Péntek estére egy erasmus-os ismerősömmel beszéltünk meg találkozót, és mivel csak későn ért rá, a folyópart felfedezése miatt, és mivel vonzott a félúton lévő Április 25-e híd látványa, úgy gondoltam, hogy besétálok a belvárosba... Nem tartozott a legjobb ötleteim közé.... Összességében a Belém-től a Bairro Alto városrészig kb. 2-2,5 órát gyalogoltam, és látnivaló nincs nagyon útközben: a Belém és a híd között van egy sétány, ahol estefelé rengeteg futó volt, a híd lábánál van néhány étterem és szórakozóhely, viszont ezt követően egy elég lepukkant városrész következik, viszont itt lettem figyelmes Lisszabon és Portugália különlegességére: a rengeteg színes csempével (azulejos) borított épületre, amit sehol máshol nem láttam Európában, csak nyilván a fürdőszobákban :D Szerintem ötletes és nagyon dekoratív épületburkolási forma, és mivel szerte Portugáliában ezzel találkozni, sajátos hangulatot is ad az országnak, tényleg valami igazán régies, portugál jellegzetesség. Egyébként ezt már a turizmusból élők is kihasználják, rengeteg szuvenír boltban kisebb-nagyobb méretű csempéket lehet vásárolni, mérettől függően, de szerintem borsos áron.

Tipikus csempeburkolatú ház Lisszabonban
A hosszú séta után végül pont oda értem az ismerősömmel, Guilherme-vel megbeszélt találkozóra, a Praca Luis Camoes-en találkoztunk, ami a Bairro Alto és Chiado, a város éjszakai életének központját jelentő városrészek határán található. Négy év után jó volt újra látni egymást és személyesen beszélgetni, Guilherme barátaival egy kellemes étterembe mentünk, ahol mindenféle finom sült húsokat szolgáltak fel, mint kiderült szintén helyi specialitásnak számítanak a marhahús steak-ek. Mivel én nem vagyok steak rajongó, más választottam, ettől függetlenül lelkiismeretes turisták próbálják csak ki, mert tényleg gusztusosan nézett ki.
Guilherme másnap szombat lépén vállalta, hogy megmutatja a belvárost, így a Cais do Sodre-tól kezdve bejártuk nappal a Chiado, Baixa és Rossio városrészeket. Ezen a részen rengeteg divatüzlet és vendéglátóhely, nevezetességek szempontjából a legfontosabbak: Elevador de Santa Justa, égy régies kinézetű, vasszerkezetű lift, a gyönyörűen faragott Rossio vasútállomás épülete, ezt követően az Avenida da Liberdade, a Szabadság sugárútja mentén felsétáltunk egészen a Marques de Pombal emlékműig, majd a Sao Sebastio park távolabbi végéről gyönyörű kilátás nyílt a városra.

Elevador de Santa Justa

Rossio vasútállomás főbejárata

Sao Sebastio park
Visszamentünk a központba, kipróbáltuk a Ginjinha-t, ez egy erjeszt gyümölcsökből készített, tradicionális édes rövidital, és ebédre szintén egy helyi jellegzetességet ettünk, a Bifana-t (ez a helyi gyros számba menő gyorskaja:  mustárral megkent főtt disznóhús zsömlében). Innen újult erőre kapva megtekintettük a további látnivalókat: Castelo de Sao Jorge, egy mór kastélyt és a -t, a katedrálist. (Számomra meglepő és érdekes, Portugália minden településén a székesegyházat / katedrálist, Sé-nek hívják.) Az útikönyvekben utóbbi helyszínekre a Lisszabon városi ikonjának számító 28-as villamossal való feljutást javasolják, az emelkedőkön való gyaloglás megspórolásáért.


Én végül a 28-as villamossal az utolsó reggelem-en, Porto-ból való visszafele jövet utaztam - akkor hajnalban, egyedül élvezhettem a város legszebb látványosságait érintő, a budapesti vidámpark faszerkezetű hullámvasútján való utazáshoz hasonlító búcsúzó városnézést. Megérte, és megtapasztalhattam, hogy nem Budapesten vannak üzemben a legrégebbi villamosok, sőt:)  Egyébként nem árt tudni, hogy turista-csúcsidőben, azaz napközben hosszú sorok várnak a Martim Moniz téren a pici, belülről régies faburkolatú, minden kanyarban reccsenő-nyikorgó villamosra való feljutásra.

Tipikus lisszaboni villamos
28-as vili belülről

A következő két estét is Lisszabonban töltöttem, viszont napközben a környékre tettem kirándulást. Vasárnap egy lazulós, napozós, könyvolvasós napot töltöttem Cascais-ban és Estoril-ban, és bár ténylegesen ez a Lisszabonhoz legközelebbi két tengerparti strand, viszont egyáltalán nem sorolnám a szép strandok közé (ilyen céllal mindenképp az Algarve régióban érdemes keresgélni), és nem értem mi ez a nagy felhajtás e két üdülőfalucska körül az útikönyvekben...

Cascais

Estoril

Szerintem semmi extra, és egy napot szebb helyen is el tudunk tölteni Portugáliában. Például a mesés Sintra-ban. A mesés jelzővel tényleg nem túlzok, Sintra a korábbi királyok lakhelye volt, egy hegyvidéki övezetben található egy palota-komplexum, a park területén több hegycsúcson is különféle stílusú paloták találhatók, és a Palácio da Pena pont olyan, mint ahogy én a tündérmesékben a királyok-hercegnők kastélyait elképzeltem. A palotákat övező parkban kellemeset lehet sétálni (elég időigényes is bebarangolni az egész területet), a kijárat felé pedig különleges növényfajokkal övezett tavakat találunk, fekete hattyúkkal (fekete kiadásban most láttam először őket).

A mesepalota Sintra-ban
 (Palácio Nacional da Pena) 

Ha korán kelünk és ügyesen a buszmenetrendhez igazodunk, akkor egy napon Sintra-val a Cabo da Roca világítótorony is meglátogatható az Atlanti-óceán partján, és itt ez a lényeg: Atlanti-óceán! A portugál partvidék gondolom számos pontján lehet látni a nagy kékségét, ahogy az óceán és az ég egybeér, és bármilyen patetikusan hangzik, de tényleg egyedülálló látvány, és a Cabo da Roca egy jó helyszín a kékségben és a sziklafalban való gyönyörködésre. A helyi tourist information-nél az ottjártunkat bizonyító névre szóló oklevelet is lehet venni kb. 5-10 euróért. Szerintem a látvány különlegesebb.
(Az út megtervezéséhez: a Rossio vasútállomásról 15 percenként mennek vonatok Sintra-ba:
http://www.cp.pt/cp/displayPage.do?vgnextoid=a4f6f9e12a584010VgnVCM1000007b01a8c0RCRD&lang=en
onnan pedig a Scotturb társaság 403-as számú busza megy a Cabo do Roca-hoz: http://www.scotturb.com/Default.aspx?tabid=152&language=es-ES&id=403 )


Világítótorony a  Cabo da Roca-nál


És az Atlanti-óceán :)

A portugál főváros és környékének felfedezése után dél felé vettem az irányt, a következő UNESCO világörökség helyszín Évora városa volt. Évora-ban sétálni egy kicsit olyan mintha az ember egy időutazáson venne részt, a település épületei szinte teljes egészében megőrizték középkori formájukat, a belvárost határoló széles városfal is teljesen ép. Évora-ban próbáltam ki a portugálok kedvenc halából, a tőkehalból készített egyik fogást, a tejszínes szószos Bacalhau com nata-t. Az ebéd után egy couchsurfing-es portugál lány, Emmanuelle volt az idegenvezetőm, akivel délután egy kellemes beszélgetés közben többször bejártuk a belvárost, és mivel idegenforgalmat tanult, a fontosabb épületek történetéről is szakszerűen elmondta a főbb információkat. Ahogy említettem a város teljesen középkori hangulatú, viszont szintén a belvárosban található egy római kori Diána-templom romja, a Wikipédia szerint az i.sz. I. században építették.

Diána-templom, Évora
A városban egy nap alatt bőven megtekinthető minden látnivaló, sietősebb városnézés alatt akár egy félnap alatt is, és bár egész Portugáliában olcsónak tekinthetők a hostel-ek (10-12 euró), kisváros lévén Évora-ban kicsi volt a választék, itt fizettem a legtöbbet (15 euró / éj), cserébe viszont a vidéki vendéglátás tradíciói miatt igen széles választék volt a reggelin. Reggeli közben egy holland párral is beszédbe elegyedtem, akik amikor kiderült, hogy Lagos-ba megyek, kedvesen felajánlották (kb. 3 perc beszélgetés után), hogy elvisznek a bérelt autóval, viszont megvolt a buszjegyem, így nem tartottam velük, de mindig meglep, hogy utazások során mennyire közvetlenek és barátságosak tudnak lenni egyes turisták (például egy brazil lánytól, akivel a lisszaboni hostel-ben beszélgettem néhányszor, egy könyvet kaptam ajándékba, csak úgy!!), kár hogy a szürke hétköznapokban inkább a bizalmatlankodó oldala jön ki az átlag embereknek...

Évora

Évora

Évora
Tehát a következő állomás a gyönyörű tengerpartjairól híres Algarve régió turisták által kedvelt kis üdülővárosa, Lagos volt. Évora-ból végül is az említettek szerint busszal jutottam el Lagos-ba, Faro-ban szálltam át, illetve kellett kb. 2 órát kellett várakozni a csatlakozásra, és sajnos így reggel 9 órás indulás után este 17-18 h-ra értem Lagos-ba és a hostel-be, szerintem az egész 10 napos út leghosszabb utazása volt, viszont gyorsabb verzió nem volt, habár Portugáliában ettől a kivételtől eltekintve szerintem elég jól szervezett a tömegközlekedés. Amennyire a túrazsákom engedte, Faro-ban sétáltam egy kicsit a kikötő környékén, egy relatíve kisméretű óvárosi részt modern és többemeletes hotelek tömkelege veszi körbe, és mivel annyira nem vagyok oda az ilyen jellegű turistaközpontokért, Faro annyira nem tetszett, ahogy a buszról látott Portimao sem (ugyanúgy tudnám leírni, mint Faro-t). Az tény, hogy e két városhoz közeli tengerpartokat nem láttam, viszont Guilherme és portugál barátai is mind Lagos-ba szoktak járni, ha Algarve-be mennek, illetve szerintük Albufeira a legjobb a déli nagyvárosok közül. Lagos viszont kisváros, a városban látnivalók annyira nincsenek, de a tengerpartok gyönyörűek, el se hittem, amikor a gugli-ban látott képek után a türkiz színű, áttetsző vizet, a változatos színű sziklaoszlopokat és az azokban található barlangokat láttam (Praia Dona Ana, Praia do Camilo, Praia Grande) a saját szemeimmel is.

Lagos

Lagos

Szerintem Lagos tökéletes arra, hogy Algarve viszonylatban olcsó szállást találjunk, és mégis legyen gyönyörű tengerpart a közelben (május elején már lehet fürdeni a tengerben, és annyira nincs sok turista), napokig is lehet élvezni az ilyen gyönyörű tengerparton való sütkérezést, továbbá lehet biciklis kirándulást szervezni a Sagres-be (ahol nem mellesleg igen jó minőségű sört gyártanak, nekem a Sagres Bohemia volt a kedvencem), lehet csónakázós vagy kajak kiránduláson részt venni és megnézni a csak a víz felől megközelíthető barlangokat, lehet gyorstalpaló szörftanfolyamra beiratkozni, vagy egyéb vízi sportokat űzni.
Lagos-ban egy szintén egyedül utazó, Coimbra-ban dolgozó ismerősöket látogató lengyel lánnyal, Beata-val voltam, ő vele szintén a couchsurfing-en keresztül vettem fel a kapcsolatot. Szintén jót beszélgettünk, és a strandolás mellett közösen jártunk várost nézni, Lagos-ban próbáltuk ki a turistáknak szintén kötelező Pollo al piri piri fogást (erőspaprikával ízesített csirkemell).

Lagos

Lagos

Két napos lagos-i lazítás után végre észak felé vettem az irányt, egy hajnali busszal, lisszaboni átszállással felutaztam Coimbra-ba, a híres portugál egyetemi városba. Egy délután alatt lazán be lehet járni a várost, a látnivalók között akad két Sé, egy régi és egy új katedrális (Sé Nova, Sé Velha), az említett, legrégebb óta működő egyetem épületei, ahol a helyi tradíciók szerint az egyetemisták télen-nyáron a fekete talárban (traje académico) járnak az egyetemi éveik alatt (órákra, hivatalos ünnepségekre és állítólag bulizni is). J.K. Rowling a Harry Potter megírása előtt Portugáliában tanított egy ideig, a fekete talárok látványa bizonyára hozzájárult a varázslótanoncok öltözetének elképzeléséhez. Talárt fiatalokon még Porto-ban is láttam (Guilherme elmondása szerint ez a hagyomány kifejezetten Észak-Portugáliára jellemző, pl. Lisszabonban nem igen), de egy további egyetemi tradíció a Queima das Fitas  - bár szerte Portugáliában ünneplik - de ez is Coimbra-ból indult. A május eleje környékén tartott ceremónia során az egyetemi karokat szimbolizáló, az adott kar színének megfelelő sálakat égetnek a fiatalok, továbbá a félév lezárását koncertekkel, az utcán való felvonulással ünneplik.

Az egyetemisták talárja Coimbra-ban

Coimbra központja a Ponte de Santa Clara és a Praca 8 de Maio közötti sétálóutca köré szerveződik, a de a környező kisebb nagyobb-utcácskákba is érdemes betérni, no meg hagyni magunkat eltévedni, mert hangulatos helyszínek bukkannak fel szinte minden utcasarkon.

Coimbra

Coimbra

Coimbra
Az utazás utolsó hétvégéjét Porto-ban töltöttem, és bár Portugália minden pontja tetszett, Porto volt az abszolút kedvenc. Porto az ország második legnagyobb és gazdasági szempontból legjelentősebb városa, és a történelem során is kiemelt szerepe volt, hiszen a portugál partvidék egyik legfontosabb kikötővárosa Lisszabon mellett. A történelmi óváros gyönyörű, tele van fel nem újított épületekkel, ami sajátos hangulatot ad Porto-nak. Természetesen Porto-ban is van (katedrális), szép templomok, és hangulatos bevásárló utcák, az Avenida dos Aliados a város főtere.

Porto

Porto

Porto

Porto

Porto

 Továbbá nevezetes helyei Porto-nak a Ponte de Dom Luis I. híd két lábánál elterülő városrész: a Ribeira, a szedett-vedett házakkal, és  rengeteg szuvenir árussal, a folyó túlpartján találhatóak a híres bodegák, ahol a mennyei porto-i bort lehet kóstolni. Személy szerint nem vagyok bor-rajongó, de amióta Santander-ben kipróbáltuk a Rubicon bárban a porto-i bort, azóta függő vagyok, két spanyol tettestársammal együtt:) és hát ez a nagyon édes vörösbor Porto-ban is ízlett. A város, Coimbra-hoz hasonlóan egy magaslatra épült, így elég sokat kell fel és le sétálgatni, viszont a magaslati pontokon szuper kilátás nyílik a városra. A város egyre jobban terjeszkedik, így jelenleg a több kilométerre eső belváros körül kiépült újabb városrészek teljesen kinyúlnak az óceán-partra, és bár ezeket sem  mondanám a legszebb strandoknak, de szörfözni lehet, és hát az Atlanti-óceánban itt is lehet gyönyörködni.  Porto-ban egy szombatot és egy vasárnapot töltöttem, vasárnap a másik portugál Erasmusos ismerősömmel, Miguel-lel találkoztam, szintén négy év után:)

Ribeira, Porto

Porto tipikus látképe a bodegák felől

Észak-Portugáliában az útikönyvek szerint érdemes lehet egy napos kirándulásokat megejteni Aveiro-ba és Guimaraes-be. Aveiro a kikötőben található színes-csíkos házairól híres, Guimaraes pedig történelmi szempontból fontos, Portugália első fővárosa volt.
Sajnos idő hiányában ezt e két helyszínt már nem tudtam meglátogatni, és bár teljesen elégedett vagyok, hogy mennyi mindent sikerült látnom az utazás során, bízom benne, hogy egyszer újra eljutok Portugáliába is a kimaradt helyszíneket, no meg a kedvenc helyeket sikerül újra meglátogatni.

Csempék eltávolítása tilos :)

Magyarországról a távolság miatt  nem olcsó eljutni Portugáliába, viszont véleményem szerint mindenképp megéri, gyönyörű ország, Nyugat-Európa viszonylatban olcsó is: hostel-t 10-12 euró / éj áron lehet találni a központban, étteremben, gyorskajáldákban hazai árakra számíthatunk, kora tavasztól késő őszig szinte folyamatosan napos idő és kellemes 25-30 fok van. Portugáliában jellemzően szinte mindenki gond nélkül kommunikál angolul és spanyolul (a spanyolok mindig ezzel példálóznak, hogy ők, amiatt nem beszélnek angolul, mert Spanyolországban szinkronizálják a filmeket, és nem eredeti nyelven nézik, úgymint Portugáliában), és ha bár szerintem nem csak ez az ok, de nyilván közrejátszik, mint ahogy az is, hogy nagyon sok brit turista jár hozzájuk. Lisszabonban látszik különösen, hogy az országban rengeteg fekete bőrű  bevándorló él (pl. amikor EVS projektet kerestem Portugáliában, több, a bevándorlók integrációját elősegíteni akaró szervezet keresett önkéntest), és persze sokan élnek Portugáliában más országból jövők is, így elég multikulti hangulat érződik.



És bár Spanyolország nyugatibb szomszédjáról beszélünk, de az Ibériai-félszigeten egyértelműen Spanyolország a jobb módú ország, a határt átlépve szemmel láthatóan jóval kevésbé vannak felújítva az épületek, kevésbé tisztábbak a városok, az embereknek kicsit karikásabb a szeme, elgyötörtebb az arca, elvágyakozóbb a tekintete, életszínvonalt tekintve elég hasonló a helyzet mint itthon, a fizetések nem túl magasak, a multiknál sok túlórára lehet számítani, szieszta nincsen. Szerintem a leírtak miatt magyarként kelet-európaisan otthonos érzése van az embernek (nyilván rengeteg különbséget is fel lehetne sorolni), de ott jártamkor olyan érzésem volt mintha Budapesten lennék, a rengeteg gyönyörű, de nem épp jó állapotú épületből érződött, hogy egy egykor jobb módú és stabil ország nyomain járunk. Viszont Portugáliában van tengerpart és óceán, rengeteg napfény, és igen, nekünk meg a gyönyörű Balaton:)

Portugália turizmus weboldaláról szép brosúrákat lehet letölteni, a gugli és a tömegközlekedési honlapokon elérhető menetrend és ár információk alapján tökéletesen meg lehet szervezni egy körutazást önállóan is.
http://www.visitportugal.com/brochures/
vonat: http://www.cp.pt/
busz társaságok:
    http://www.rede-expressos.pt/
    http://www.eva-bus.com/novo/
    http://www.scotturb.com/

A sok látnivaló mellett vásárolni is jó áron lehet Portugáliában, női szemmel nyilván a rengeteg kézműves bizsu-ékszereken akadt meg a szemem (elég sok független kisbolt található szinte mindegyik említett városban), a szuvenír boltok fő ajándékai, a csempék, parafából készített kézműves tárgyak (pl. táskák!), és textíliák, illetve ha Guimaraes cipőbolt látunk szerintem érdemes betérni, főleg ha valaki szandál vadászatban van.

És akkor még egyszer, hogy gasztronómia terén mit ne felejtsünk el kipróbálni:
 - ginjinha: erjesztett gyümölcsökből készített édes rövid ital - Lisszabon
 - bifana: mustárral megkent főtt disznóhús zsömlében - Lisszabon
 - Pastéis de Belém: muffin nagyságú, belül tejszínes-krémes süti - Lisszabon, Belém kerület
 - bacalhau / tőkehalból készített fogások bármelyik étteremben
 - pollo al piri piricsirkemell erőspaprikás szószban - Algarve
 - porto-i bor
 - francesinha - a porto-i tradicionális gyorskaja
 - Ucal kakaóstej - személyes kedvenc, szerte Portugáliában árulják az üveges kakaót szupermarketekben és kávézókban:)
 - Sagres sör, ezen belül is a Sagres Bohemia

És az elengedhetetlen szókincs:)
    imperial = egy pohár sör
    bica = egy csésze kávé


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése